La Mancha lovagja

Álom, mit nem láttak még,
És győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
Ott járni, hol nem jártak még.
A vágyad nem elérhető,
De látod a távoli célt.
A lélek, csak az segít tovább.
Megnyílik a csillagos éj.

A La Mancha lovagja (Man Of La Mancha) című musical a Washington Square Színházból indult világhódító útjára 1965. november 22-én, s játszási sorozatát a 2328. előadás után fejezte be. Dale Wassermann, a szövegkönyv írója Cervantes közismert történetének feldolgozását eredetileg televíziós játéknak szánta. Az ősbemutató későbbi rendezője, Albert Marre sokat segített a szerzőnek, de az „i”-re a pontot a komponista, Mitch Leigh tette fel nagyszerű dalaival, melyeknek szövegét Joe Darion írta. Leigh odáig csak reklámdalok komponálására fecsérelte tehetségét és Darion is csak egyetlen – bukott – darabbal tette le a névjegyét.

A La Mancha lovagja keretjátékot és azon belül̈l egy régi fogást használt fel: „a színház a színházban”-t, de ezt Wassermann különleges feszültséggel töltötte meg azáltal, hogy itt a játékon belül eljátszott színielőadás sikerének tétje: a főszerepet játszó író és komédiás, Cervantes számára még a saját életénél is fontosabb. Hisz maga a mű: a kóbor lovag történetének kézirata veszhet el a játék kudarca esetén. Ráadásul mindez az inkvizíció félelmetes börtönében zajlik, ahol veszedelmes bűnök hada veszi körbe az írót és szolgáját, élükön a Kormányzónak nevezett zord bandafőnökkel. Az ő jóindulatukat kell megnyernie a rögtönzött előadásnak, melyben Cervantes lesz Don Quijote, a szolgája játssza a hűséges és locsi-fecsi Sancho Panzát, és a rabok közül kerül ki a történet összes többi szereplője. Cervantes, igazi színházi emberként, jó érzékkel választja ki a tömegből partnereit, felismerve a börtönlakók karakterének a szereppel megegyező tulajdonságait. A kellékek és jelmezek ott vannak Cervantesék ládáiban, így máris indulhat a produkció…

A musicalt a világon mindenütt nagy sikerrel játszották és játsszák, része lett a műfaj legkitűnőbb alkotásait magába foglaló „örök repertoárnak".