Az egész világgal csak hadakozott, ezért aztán páncélt kellett növesztenie. De volt ennek az embernek egy gyermeke, és ez az ember nem akarta, hogy a gyermek észrevegye rajta a változást, így hát szemre ugyanaz maradt, aki előtte volt. De a páncélzata a bőre alatt egyre csak hízott befelé és vastagodott. Végül már az egész ember nem volt más csak egy magától mozduló páncél, amiben a kötelességtudó szív minden dobbanással önmagát repesztette-sebezte. Néha már jobban fájt neki a létezés, mint amennyire az ő halála fájhatna bárkinek is ezen a földön. És akkor ez az ember…

Ez a történet nem rólam szól. Nem azért, mert sokan járunk hasonló cipőben, hanem azért, mert ott
kezdődik, ahol megszűnik az én.
A próbafolyamat során az alkotók Boldizsár Ildikó mesekutató, és az általa kifejlesztett terápiás módszer segítségével járják körbe elakadás-történeteiket, hogy megalkothassák saját meséjüket és mesehőseiket.

Rendező: Szabó Réka
Előadók és alkotótársak: Peer Krisztián, Szabó Réka, Szász Dániel
Zeneszerző, zenész: Márkos Albert

Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház